Kurdy Fehér János
7 HAIKU + 1 KÉRDÉS
in English >>
Baranyai Levente: AERO SAPIENS
c. kiállításának megnyitója
A 38 HAJÓ, 2017.05.16.
INTRO. Baranyai katapultál, találkozott néhány műholddal Sigmund Freud és Carl Gustav Jung díványai társaságában, a tibeti bardo-k tüzes lovaival és nem utolsósorban egy 4,6 milliárd éves nyanyával, aki igen figyelemre méltó személyiség. A Földanya is megörült Levinek, mélyen a szoknyája alá nyúlt és kikapta a Nagy Világpolgár Igazi Hazafi Érszorítót, majd az über-időn túli unoka csuklójára kattintotta a jeladót, és imígyen szóla: Előtted a Duchamp és a Warhol kapta, aki cserében megajándékozott egy Coca-Colával, kérsz?
AZ AERO SAPIENS. a Baranyai archeológia lelete. Ez a valami, nem lent-, hanem fent van. Nem a múltról, hanem a jelenről szól. Nem a halott, hanem az élő érdekli. Nem semleges, nem tudományos, hanem személyes, sőt dühös. Nem néhány négyzetcenti, négyzetméter, vagy négyzetkilométer érdekli, hanem az egész Föld. Aki hű kíván maradni otthonához, annak nem 93 030, hanem 510 100 000 négyzetkilométert kell átlátnia. Nem egy plakátra ragasztott stoptáblával védett hirdetési felületet, hanem a Föld bolygó egészét kell szemre vételeznie.
AZ ÉLETMŰ. Baranyai Levente több mint két évtizede festi elkötelezetten a Föld Portréját. A mintegy százhatvan festményéből álló kivételes festészeti életmű vásznain olyan tereket, tájakat, létesítményeket látunk, amelyek a föld felszínéről nem érzékelhetők, vagy soha nem is léteztek, vagy lerombolásuk előtti utolsó pillanatot látjuk. Baranyai archeológiai kutatóárka úgy utaztatja a nézőt, hogy a teret és az időt, az ismertet és a kikövetkeztethetőt túrja fel festőkésével. Baranyai expedíciója azonban legalább annyira tényszerű és kritikai, mint minden más régészeti kaland. A feltárt múltbeli alakzatok által mozgásba hozza a meglévő emberi tudást, az azt kipótló képzelőerőt, valamint a következtetésekből levonható jövő iránti felelősséget.
A VILÁG HÚSA. Ebben a festészetben a földi távok az ember múltbeli és jövőbeli távlatait és szűküléseit is kiadják és megmutatják. A Föld és az ember eddigi történetében a távlat a hódítással és a megismerést követő kiaknázással párosult. Azonban Baranyai kimenti a távlatot a hatalom markából. Azt mondja, a távlat lerombolásától és hiányától bezártakká, zavarodottakká válunk, és rossz, sőt inkább katasztrofális döntéseket hozunk.
A Baranyai féle távolságban az ember belső megfigyelő és értelmező képessége ugyanúgy helyett kap, mint az emberi érzékelést meghosszabbító technikai és technológiai interfészek. Az általa előállított archeológiai leletek némelykor megtévesztésig hasonlónak mutatkoznak a légifelvételekhez, de inkább manifeszt-szerűek. Mintha egy zen szerzetes tudatfolyamát tennék láthatóvá, aki a Föld iránti elkötelezettség és szeretet meditációját gyakorolja. A rétegek egyszerre úsznak a felszínen és törnek fel a mélyből. A szerzetes (lecsendesülő tudatával) látja, miként hozzuk létre a világunkat azzal, ahogy történeteinket, jó és rossz rögzüléseinket ismételgetjük és alkalmazzuk. 21. századi való világunk Baranyai Levente vásznain ahhoz a felismeréshez vezet, hogy „testem ugyanabból a húsból van, mint a világ. Sőt a testem részesül a világ húsából, a világ visszatükrözi a testemet, belehatol, ahogyan a testem húsa is belehatol a világ húsába. A testem és a világ húsa kölcsönösen áthajlik és átlép egymásba.”
KÜLSŐ ÉS BELSŐ. A Baranyai-vásznak a festmények alkotóelemeit képező belső, valamint a látványt befogadó nézőben előhívódó külső rétegekből épülnek fel. Egyrészt konkrét pigment rétegekből, amelyeket az alkotó a kép elkészültéig a vászonra rak. Ezek az olajfesték-rétegek közelről absztrakt jeleknek tűnnek és szétesnek, míg a kép felszínétől távolodva konkrét látvánnyá állnak össze és sűrűsödnek: városképekké, geológiai és táj formákká. Másrészt a néző szemantikájában felhalmozott csomópontokat, a tudásainkat aktiválja. Baranyai festészete a rétegezettség használatával lehetővé teszi, hogy láthatóvá váljon a láthatatlan, ami a konkrét mögött okként és okozatként, folyamatként, energiaként és következményként felhalmozódott. A távlat útja a Baranyai rétegek nagy nyomású közegében rajzolódik ki, mintegy létesül. Ezek a rétegek ugyan elkülöníthetők, de egyúttal egymást alkotják és dimenzionálják, mint a fraktálok.
KONTEMPLÁCIÓ ÉS INTERFÉSZ. Baranyai a hatalom szorításából a tér tágasságába emeli festészeti nézőpontját. Tekintetünk az égről néz vissza. Abból a pszichológiai rétegből, ahová a technikai interfészek előtt csak a kontempláció, a meditáció, az ima juttathatta el az embert. Ami lentről a részletekből nem, az talán fentről megérthető. Ott fenn, azaz az ember egyik legmélyebb vágyában, a megismerésben, minden egybecsengeni látszik: matematika és zene, művészet és filozófia és tudomány. A magasságból a lélek mélysége is élesedik, előáll, megszólal. A Baranyai archeológia arra figyelmeztet, hogy az emberi hatalom akarás legyőzheti és kifordíthatja a megismerési vágyat. Az interfészek térnyerésével is rádöbbenhetünk, hogy az ismeretek bővülésével az emberi bölcsesség nem egyenesen arányos.
SEJTÉS. Baranyai festészeti archeológiája által az emberi lét szennyező kísérő jelenségei és a rehabilitáció lehetőségei együttesen és közvetlenül válnak láthatóvá. A Baranyai által meglelt nézőpont magába olvasztotta azt, amit az ember a 21. századig elért. A tudomány és a technika globális látványként tárul elénk. Levente ugyanakkor visszaadja a szem megismerésünkben betöltött kitüntetett szerepét. Ettől a festészeti gesztusától a Föld képét önmagunk képének látjuk. Nem külsőnek, nem fenyegető ismeretlenek, nem ellenségnek, hanem belsőnek, hozzánk tartozónak. Fentről nem ártatlan bárányok vagyunk, akiknek harapása nyomán a fű dúsabbra sarjad. Inkább annak a túllőtt brontoszaurusz dühöngésének vagyunk szemtanúi, amely rájött, hogy gigantikus szindikátusi csekkét már nem tudja mire elkölteni. Ezt tudnunk kell magunkról, mint ahogy azt is, hogy sem önjelölt személyek, sem kényszerű folyamatok nem dönthetnek helyettünk és rólunk. A kontempláció során a külső képek rávetülnek a belsőkre. A káosz azonban a sejtéseknek is utat enged. Elsötétülhet az ég, de kisüthet a nap.
MOST. Az ember nem birtokolhatja a földet, mondta Seattle, a suquamish és duvamis indián törzsek főnöke 1854 januárjában. Az ember nem fa, gyökereink nem a földbe, hanem az égbe nyúlnak. Sajnálatosan bennünk a történelem ráköszön a geográfiára, elhalad a biológia mellett a politika irányába, de lám balra feltűnik hétfő igazgató úr, aki felsegíti a hajléktalan péntek asszonyt, és csütörtök tanár robogóval hozza be szerda diákot az érettségire, mert késett a metró szombaton. Mit jelent nekünk a Föld kérdezem álnaivan kedden este, megköszönve szíves figyelmüket, itt, ami hol az égben fenn, hol pedig lent van, a Duna vizén.
Kurdy Fehér János
[1] Baranyai Levente AERO SAPIENS című kiállításának (Budapest, A38, 2017.05.16.) megnyitója (értelmezési útmutató).